5 Oct 2016

a bloggeren

bezárom a blogot és mostantól a wordpress-re költözök. Még nagyon alakulós, de ide már nem írok, ott megtaláltok vagyis itt: 

odáig

már eljutottam, hogy a képeket leszedtem a fényképezőről, ből. Jut eszembe, hogy életembe először ültem lovon, hú mennyire féltem és hú mennyire jó volt. Mitől féltem, hát a magasságtól, semmi mástól. Leeséstől például nem. Csak a tériszonytól. Minden esetre szuperjó volt és alig várom, hogy menjek újra. Vasárnap itt a faluban volt egy lovasvalami, jöttek lovasok az egész megyéből, erdőt-mezőt bejártak, csak el kellett mennem tökfesztiválra hivatalból, nem nagyon láttam őket, de most már minden lóra és lovasra más szemmel nézek, tökjó. Szóval a nyaralás otthon lovaglással kezdőtött, rögtön a második napon, egy munkatársamnak vannak lovai egy eszméletlengyönyörű helyen. Ha nem jött volna dörgés villámlás, akkor még tovább maradtam volna a lovon. Nagyképűen elmondhatom, hogy ügettem is, persze, hogy mindezt futószáron. 

Velemér


3 Oct 2016

az első

érzés, a terminálból kilépve, a parkoló felé, a friss levegő. Aztán éjjel tizenegykor tejet veszünk hazafelé, hogy tudjak inni egy teát, éjfélkor. A jéghideg házban. Téli pizsamában és őszi kapucnisban alvás előtt. Reggel két fok van, napközben süt a nap, ezerrel. A kutya olyan boldog. És olyan éhes! Mindent felfal, mármint a reggelit és a vacsoráját, reggelit ritkán szokta, főleg, ha előtte viszem ki egy körre, de amúgy csak piszkálja. Most megenné még a jó kis nógrádi ropit, meg a győri édest is, haha, nem osztom én azt meg senkivel. Közben pedig fejben már rendezem a lakást, várom, hogy menjek még az utolsókat aláírni, aztán berendezni nem csak fejben. Izgalmak, de majd leírom, hogy szeptember 1. megláttam, szeptember 19. szerződéskötöttem között mik voltak, csupa izgalmak, de még azóta is, majd mesélem.

2 Oct 2016

juppii

itthon! A kert tele dáliával, az esőgyűjtő vízzel, a ház meleggel, az ember reggelit gyárt, mindjárt megyünk a kutyáért. Nyárból őszbe jöttünk, tele energiával. A budapesti lakásról, a Káli-medencéről és az Őrségről meg majd írok ám, csak halomban a mosás, meg indulunk a kutyáért, mondtam már? Boldogság.

16 Sept 2016

nem

a bőröndök súlya, vagy hogy odaérünk-e időben, fel tudunk-e kelni, összejön-e minden, ahogy terveztük, dehogy. Az aggodalom csak és kizárólag a kutya, akinek fél napja dörög és villámlik, amit ő rettentesen nem szeret, bár gondolom a mellette lévő ötven másik kutya sem viharrajongó. Na de jó helyen van, az biztos, mi meg valahogy nekivágunk a viharnak és elindulunk a jól megérdemelt szabadságba bele.

11 Sept 2016

hat

fok volt reggel, amikor felkeltünk. Sütött a nap, azóta is, az ember jótékonysági bringáz, hát ne is essen. Mivel nekem meg határidős leadandó munkám van, így nyolc előtt már teregettem. Lábaimat nyaralósra simítottam, kiselejteztem az alsóneműs-zoknis fiókomat, a szekrény aljában lévő táskáimat előszedtem és csodálkoztam, hogy jéé ez is, meg jéé ez is, találtam egy farmert (eh), elvittem a kutyát egy olyan baromi nagy futkosásra, hogy én is teljesen elfáradtam tőle, összedobtam egy almást sütit, mert kaptunk almát, most sül, délre legyen süti, vasárnap van, ja, meg majd lesz a harvest festival, kis mise félével, azért mondom így, mert semmiféle pap nem jön, a farmer meg egy templomfelelős csinálják a programot, a farmer hoz majd be a búzából meg árpából meg nem tudom, amiket a falu köré ültet mindig, utána átmegyünk a faluházba sütire meg italra, na de amíg az kezdődik, pont tudnék dolgozni a határidős munkámon, ha nem azon járna az eszem, hogy csináljak már valamit a kertben. 

8 Sept 2016

régen volt

munkahelyi sztori, na akkor. Mert most olyan van, hogy csak. Van nekem is fészbúkom, annak messzendzser részét használom a legtöbbet, van családi csetünk, van barátnős csoport, van minden. Na, és ugye látom ám a fészen, hogy a két hónapja stresszbetegszabin lévő munkatársam kiteszi nagy boldogan újságolva, hogy huhú, benne voltam a rádióban. Nekem se kell ám több, printscreen és már megy tovább. Szerintem a csaj nem vágja, hogy két kollégája is a barátja (több nem), az egyik szerencsés én vagyok, és van azoknak annyi eszük, hogy ezt látják. Vagy neki nincs tényleg. Úgyhogy itt a nagy Angliában, ahol az égvilágon minden fent van interneten, na miért pont ez a műsor ne lenne, fészbúk posztja után kettő perccel már hallgattam is bele. Egyem meg a szívét, a hangja totálisan felismerhető, meg hát persze a nevét is bemondja, majd az utána többször el is hangzik, a legvégén az összes háziállata nevét felsorolja, na így aztán végképp nem tagadhatja le magát, de tulajdonképpen akár a rádiótól is be lehet kérni valamit, hogy milyen számon hívták, hánykor, ja, de nem is otthon volt ám, hanem éppen az autópályán húzodott félre, hogy fel tudja venni a telefont. Azt is elmondta nekik, hogy aznap - ma (amikor ráadásul egyedül nyomtam az igát, mert a másik szabin) - mit fog csinálni, tortát fog sütni valakinek, és végig vihogott és jókedvű volt és a stresszesdepis benyomását még messziről sem keltette. Nem tudom, hogy mit fognak ezzel kezdeni az erre hivatott emberek, de itt a jog aztán mindenkit véd olyan szinten, hogy hú, volt egy munkatársam, elment a pubba cégeslaptoppal délelőtt, fullenglish, mert éhes volt, egy nagy korsó sör mellette, mert gondolom szomjas is volt, felismerhető a céges gép a korsó sör mellett, de neem, nem volt elég a kirúgásához, na mindegy is, szóval itt ebben az országban tényleg mindent lehet ám. A kolléganőnek hétfőn kellene visszajönni, hát kiváncsi leszek, hogy mi lesz a következő magyarázat. És mondom, emellé teljes fizetést kap. Százszázalék. Hülyeangolok. Angolhülyék.

7 Sept 2016

ó

te boldogságos, hogy mennyi minden tud lemenni egy hét leforgása alatt. Erre mondta a barátnőm, hogy hát pörgést akartál, tessék, megkaptad. Kérj és kapod, továbbra is hiszek ebben, de a qva lottó ötös, az hol van? Meg ki kérte ezt a baromi hőséget, hú. Éjjel megint nincs alvás és a gondolat, hog Barcelonába vagyok kénytelen menni, még októberben is, de előre félek a melegtől, normális ez? Na jó, mondjuk sajnálni nem kell, még akkor sem, ha anyámat ma tüdőrákkal felvették a kórházba. De olyan anyát sem kell ám sajnálni, aki a fiáról azt nyilatkozza, nem egyszer és nem egy embernek, hogy bárcsak a falhoz vágta volna, amikor megszületett. Na ugye, az egyik a kérj és kapod, a másik meg az, hogy amit adsz, azt kapod vissza. Ennyi. Elkezdődött a tulipánláz, húú, tizenötösével kell venni, mert amikor kettőt fizetsz hármat kapsz? Hát az negyvenöt. Na de az kétszer? Felástam a múltkor egy területet, nem tudom hány gyűszűvirágot tettem bele, talán egyelőre vagy húsz, de finom földje van, alá teszek majd a tulipánokat tulipánok egy részét, meg aztán főleg cserépe. Rájöttem, hogy az a legjobb, ha cserépbe. Egyszónak is a száz a vége, éljen a szeptember.

5 Sept 2016

rég

nem ébredtem csendes esőre. Kell már villanyt is kapcsolni. A botanika szobában, ami nagyon régen konyha lehetett, mert van egy kenyérsütő a falban, a kandalló mellett rögtön, bár most gyertyatároló, nem is kevés, szóval ez lehetett a konyha, nem olyan régen pedig az étkező, mert innét nyílik a konyha meg az üveges, abból meg a kert, de sokszor eszünk itt mi is, ha vendégek vannak, akkor meg itt reggelizünk, de ma én is, szóval itt van egy kis lámpa a tálaló féleségen, egy régi szekrény, na ott, szóval az a kislámpa a sötét hónapok lámpája, nagyon rég nem gyújtottuk fel, de a napokban azt is. Nem tudom mitől botanika szobázom ezt, itt tartom a kertes könyveimet, meg a kandallón cserepeket meg apró kertes könyveket, tulajdonképpen ezért. Hát eljött az ősz. Olyan jól kezdődik, első napjától kezdve pörgés van. Tegnap meg esküvőfotót mentem megbeszélni egy lánnyal, olyan házban lakik, hogy mindenkinek, aki ezt olvassa, bátran mondom, hogy tetszene, igazi kis cottage*, a lány maga festő, szóval azért van érzéke, a kert is pont ott van, csináltam pár képet, persze, majdnem az esküvőfotót meg sem beszéltük, mert minden más annál fontosabb, például a kertben elrejtett festőterme. Na ugye. Ilyen ez a szeptember és ennél még csak jobb lesz, bár már most is alig tudok betelni vele.

* cottage-ről jut eszembe. A faluban van egy ház, amit a régi tulajdonosai (vagy negyven évig éltek ott ha nem több) most eladtak, mert a gyerekek már nincsenek, nekik nagy, öt szoba, két nappali, három fürdő, mittudomén, egymilliónégyszázezer, amit egy londoni házaspár pikkpakk leperkált nekik, majd egy teniszpálya, az jó lenne, mondták. A ház műemlékként van besorolva. A minap egy kerti partyn beszéltem pár szót a tulajdonossal, aki panaszkodott, hogy nem tudja hova tegye a képeiket, mert tudod nekünk egy négyemeletes londoni  házunk volt, most meg itt vagyunk ebben a kis cottage-ban. Csak azért mondom, cottage meg cottage között van ám különbség, pl. a miénket is annak hívják, bár állítólag ez villa, a neve viszont cottage. De egyáltalán nincs öt szobánk és három fürdőnk.

3 Sept 2016

de rég

jártam erre. Pedig aztán mindenféle van, de csak a jóról írok. Esik az eső. Akkora a szárazság, mint a ház, a jövő héten is nyár lesz, de végre ma ősz van, esik, öntözzön jól, mert végre beindultak az én dáliáim is. Amíg bent tettemvettem és hallgattam az esőt, az ember a sufniban tett fel nekem egy polcot, és hallgatta az esőt. A sufnit egy nagyon erős szél elvinné, de a borostyán nagyon erősen tartja, még. Gondolunk már a nyaralásra, elővettem a kisebbik nagybőröndöt, meg is telt csak olyannal, amit másnak viszünk, pedig tényleg nem viszünk semmit, és a tulipánhagymákat bele se tettem, jut eszembe. Aztán meg izgalom van, mert beleszerettünk egy lakásba, főváros, belváros, parketta, ami mindig is a legfőbb szempont volt, na meg az igazi ablakok, nem műanyagból, nagy szeretettel és gondosan hozta rendben a még tulajdonosa, nagyon kedves lány, jó lenne nekünk, rajta vagyunk, de rajtunk kívülálló okok is közrejátszhatnak, pl. ha megjelenik egy készpénzes vevő, na azzal nem tudjuk felvenni a harcot. Esetleg ha valakinek höntörög felesleges jópármillió, itt szóljon. Nagyon látom, hogy a miénk az a hely, de ha mégsem úgy lesz most, akkor úgy lesz máskor.

30 Aug 2016

amikor

az arcomra van írva, hogy nem érdekel és nem is akarom, hogy érdekeljen, ráadásul ezt még rejteni sem próbálom, na akkor már gond van, már rég gond van, csak lépjek már át azon a korláton. Aztán eljött az idő, hogy mentünk edzeni a kutyával, irtóra sütött a nap, de mondtam neki csak menjünk, szerencsétlen úgy lihegett, de csak jött, mondtam csak menjünk, bírjuk, ez ezerszer könnyebb, mint átlépni a korláton. Aztán amikor előveszem a svéd szavakat, akkor jön a nyulagom, az a teljes kikapcsolódás mostanában. Meg a lengyel, második lengyel könyvemet olvasom, ráadásul kortárs, nagyon tetszik, pár oldal után, azt is a napon a kertben, ez is kikapcsolós, mert a Bartis Attila teljesen ráment az idegeimre, a lelkemre, fájdalmasan, sírtam is, de hú de szeretem.

25 Aug 2016

a háló,

ami télen olyan hideg, hogy néha két zoknit húzok alváshoz, ez a háló nyáron olyan meleg, hogy nem lehet aludni benne. Az ágyunk alsó része pont az ablak mellé esik, ott érezni az éjszaka frisslevegőjét valamennyire, így én megfordultam, hogy arról az oldalról aludnék, rögtön az ablak mellett, rálátva a szomszéd hatalmas cseresznyefájára és a csillagokra. Mondom az embernek, hogy ajnálom neki is. Azt mondja, hogy hát az feng shui szempontból nem olyan jó. Mondom miiiiiiiiii??? Erről én eddig miért nem tudtam? És egyébként is, hol kell aláírni a válási papírokat? Na mindegy is, én átauldtam az éjszakát, míg ő nem, bár lehet, hogy azért sem, mert éppen ma mond fel a legsz-rabb valaha létező munkahelyén, és ettől csupa izgalom, de azt mondja, a kutya sem nagyon aludt, mert lihegett éjszaka, olyan melege volt. De a mai nappal úgy néz ki, hogy véget ér a forróság és beköszönt egy hat hónapig tartó kellemes őszi, így képzelem.

24 Aug 2016

szépen kezdődött,

egész nap forróság volt, a kutya csak lihegett, ablakba be, ablakból le, én nagyon lustára vettem, mert megtehetem, munka után egyből kert, könyv, párszáz oldal, dinnye, forróság. Nem vittem a kutyát ki, ahogy szoktam, egyből munka után, gondoltuk, hogy majd vacsora után. Írtam a szomszédnak, hogy elvinnénk az ő kutyáját is, a whippet, gyorsfutó, szeretik Henryvel kergetni egymást, de ez bekapja ám a Henry nyakát, a Henry meg félvállal kibokszolja, így futkosnak. A nap ment szépen le, a kombájn dolgozott szorgosan, mi mentünk a két kutyával, elvoltak. Már visszafelé voltunk, amikor a whippet kilőtt, de kb ezerrel, egyből világos volt, hogy ez itt vadászat, meg az is, hogy hiába mondunk neki bármit, nem fog jönni. A kisnyúl először elbújt még a magas árpában, így abban ugrált a kutya, mint kenguru, aztán a nyúl ki, rohan az úton, de ez a kutya brutális gyorsasággal már el is kapta, jött a szörnyű hang, befogtam a fülemet. Az ember ment utána, ő hozta ki a kutyát az árpaföldről, miközben a kombájn is éppen jött felénk, Henry meg csak állt, nem tudta, hogy mi zajlik, főleg meg volt szeppenve, mert az embert nemigen hallotta még kiabálni. Teljesen megviselt az egész, meg a kutyán a vér, a száján a vér, ilyenek ezek az agárfélék, tudom én jól, erre tenyésztik őket. A Henry szerencsére nem olyan hosszúlábú gyorsfutó, hogy el tudna kapni egy nyulat, de vicces, mikor fut utánuk, aztán amikor feladja és elkullog másfelé.

23 Aug 2016

roppant

rossz alvás után roppant vidám és energikus a napom, ki érti ezt? Valami totálisan feldob, de nem jövök rá, hogy mi, de hát mindegy is, maradjon így. Meg forróság, itt a nyár a héten, harminc fok közeli, tudom élvezni olyankor, amikor látom a végét, többek között a dáliáknak is köszönhető, gyönyörűségek, őszt hoznak.  Az ember is itthon van pár napot, az is jó, főz, gondoskodik a kutyáról, de a kutya csak engem akar, hozzám van nőve, pedig istenbizony nem bugyulgatom agyon, sőt, nem vagyok én az a típus, hagyjon engem békén, mondom neki néha, de pióca. Imádom ám, persze.

22 Aug 2016

teljes

kikapcsolós volt a hétvége, aztán reggel jövök arra, hogy nincs nagybetű kisbetű, nem tudok belépni a rendszerbe, mert a caps lockot hetvenszer kell kalapálni, hogy egyre bevegye, a shift nem is működik, így még ha kérdezek sem kérdés, csak elmagyarázom, hogy a vessző az a kérdőjel, a négyes meg a felkiáltójel, amíg meg nem jön az új, teamentes billentyűzet. a hétvégén nagyítottam a kertet, van egy rész, ami főleg borostyán, gondoltam, hogy felásom, telerakom gyűszűvirággal meg japán szellőrózsával, ellátják magukat, árnyékos is, ja meg jósok tulipánnal, mert tavasszal mindig az a rész kapja az első napot, szóval irtom a borostyánt és ások és látom ám, hogy a szilvafa, amiről eddig azt hittem, hogy a szomdszéd fája, na az a mi fánk, felkiáltójel. micsoda boldogság. szilvásgombóc ha nem is lesz a termésből, de például megesszük jól mindet. egy kert az örömboldogság, hátha majd egyszer elmondhatom, hogy az enyém, csak az enyém. 

19 Aug 2016

de szép

is az élet, amikor végre esik az eső. Hosszú hetek szárazságai óta. Igen, biztosan igaz, hogy Angliában mindig esik, de úgy tudom ez főleg a Lake District és környéke, mi a sok esőbe nem tartozunk bele, sőt. Viszont úgy néz ki, hogy meghalt a futórózsa, ami a kertben volt már gondolom évtizedek óta, és ez örömteli szomorú tény azt jelenti, hogy vehetek másikat. Mondom az embernek, megtaláltam, "a shropshire lad" lesz az, mire mondja, hogy azt meg ne próbáljam, hogy egy shropshire lad-et választok, haha. Végül nem az lesz. Tegnapi dáliás fotózásom után meg abszolút dália bolond lettem, találtam hozzá egy kitűnő helyet, ráadásul harmadáért a bolti áraknak, a hülyének is, hátmég nekem, de azzal nyugtatom magam, hogy nagy része úgyis mamának lesz ajándék. Így egészen máshogy fest. Mivel jövőre nyitott kert leszünk, nem nézhet ki akárhogyan, ugye. Tennék ide kérdőjelet, ha tudnék, de mivel ma egy egész bögre forró tea beterítette az asztalomat, kinyírva egy egeret, egy billentyűzetet, és csöpögött le szanaszét az asztalról a szőnyegre, a lábamat égette, miközben én telefonban voltam és nem olyannal, akinek azt mondhattam volna, hogy bocs, forró tea folyik végig a lábszáramon, visszahívhatlak, az ember meg ezt végignézte a háttérből és szörnyülködött és őrülten szaladt mindenféle törlő alkalmatosságért. Én meg mehettem egy új teát csinálni.

16 Aug 2016

tegnap

leadtam az első két hónap képeit, még pár munka-kép lesz hozzájuk, mint pl. tulipánültetés. Rengeteg álmatlan éjszakám volt a hat hónap alatt, sőt, még nincs vége, de most már nincsenek álmatlan éjszakáim. Rengeteget tanultam, magamról, a fotózásról, virágkertészetről és virágkertészekről, mindenről. Nagyon várom, hogy a szerkesztők összerakják az első számot, kiváncsi vagyok, hogy a havi száz leadott képből mennyi fér majd négy oldalra. Izgalmak.

munka


15 Aug 2016

semmi

vágyam egy olyan fagyos télre, mint a tavalyi volt, főleg a ház, a háló, a konyha. Nem is várom előre egyik évszakot sem, jó ez ami van, de annyira ősz van a levegőben, hogy az ember beleszerelmesedik. Nagyon kell ez most, mert a szétesés határán vagyok, a hajamat is úgy elcseszte a fordász, de nem tudom mitől utálom jobban, azért, mert nem azt csinálta, amit direkt kértem, vagy azért mert megkérdezte, hogy azért jöttem-e Angliába, mert Magyarországon nem volt munkám? Az ember szerint túl érzékeny vagyok, de bocs, miért nem kérdezte azt, hogy mi szél hozott ide. Például. Á, hétfő, húzz a fenébe.

12 Aug 2016

amikor

augusztus közepén megveszed a karácsonyi jegyet haza, sőt, bele a szilvesztert is, hadd szóljon. Idén korán jött a karácsony. Öt éve nem voltam otthon karácsonykor, el is megyek a mamával éjfélimisére, csak mit vegyek föl, nehogy megszójjanak. Addig még kitalálom. Juppi.

11 Aug 2016

halálos

ez a hét. A kolléganőm, amelyik stressz és depresszió miatt már hatodik hete nem dolgozik, na róla kiderült, hogy még egy hónapig biztosan nem lesz. Szuper háziorvosa lehet. Az enyém, amikor megállapítottuk, hogy munkaidőben magasabb a vérnyomásom, megkérdezte mit sportolok és egészségesen táplálkozok-e és van-e még valami kérdésem, mert ha nincs, viszontlátásra. Teljesen igaza is van. Emez meg, á. Az meg teljesen mellékes, hogy ugyanúgy kapja a teljes fizetését, mellette otthon van a gyerekeivel egész nyáriszünetben, fesztiválról jár fesztiválra és még fészbúkolja is. Eszetlen. Én ma folytatom az öntözéssorozatot, hú semmi csapadék már nem is tudom mióta és még két hétig nem ígérnek semmit. Az éjszakák viszont már hűvösek. És olyan jó bennük aludni. Csak felkelni nehéz. De azt is csak hétköznapon.

10 Aug 2016

először

a falu egyik felén kell öntözni, a régi malomban, a patakból kell a vizet húzni, a kannákon van kötél, lemenni a kis deszka hídra, onnét. Csak pisztrángot ne fogjon az öntözőkanna, mert az is van ám. Hatalmas kert, lesznek majd disznók is, de a már meglévő tyúkokkal nem kell foglalkozni, azokat mások rendezik, egyébként nem is látni őket a kert virágos-fás részéből. Szóval csak öntözni kell. Temérdek paradicsom, itt csak üvegházban, de a kert méretes is és zegzugos is, így a patak - egyik üvegház - patak, másik üvegház - patak, ja, és ki az aki kiültet nyaralásba menet előtt mini kelkáposzta palántákat, na szóval még azok is, így az egész egy kitűnő edzés. Utána vissza, a svédszomszédhoz, aki izent pár hete, hogy augusztusban itt lesznek tesó és családja (Budapestről), majd ők rendezik, de egyelőre úgy csinálom, hogy ha nem látok kocsit a ház előtt, akkor megyek, mert sehol egy lélek és a paradicsomok szánalmas állapotba tudnak kerülni a forró üvegházban, de ha ez őt nem zavarja, akkor engem miért? Egy másikék, na ott legalább nincs üvegház, és millió cserépben apró palánták, így oda nem kell naponta menni. Ilyen ez az augusztus.

7 Aug 2016

még

több, mint egy hónap, de ilyenkor már lehet szabadság lázban égni, ugye? Lefoglaltam gyorsan akkor már a parkolót is. A kutya nyaralása lesz a legnagyobb kiadás, majd keltek benne lelkiismeretfurdalást és elmondom neki, hogy ennyiből kétszer megjárom Stockholmot. A múlt hétnek is meglett az ára, a várva várt szombatot ágyból fekve figyeltem elmenni, estére aztán már jobban lettem, de előtte úgy néz ki, hogy az immunrendszerem bemondta az unalmast. Három házban lettem öntöző hirtelen, az egyikék Kungfun vannak, ahogy a fiuk mondja, Korfu, a másikék északon, a svéd nő meg alapból nincs, viszont meglepett mézzel Korzikáról. Most van az, amikor úgy érzem, hogy igazságtalan, hogy mindenki nyaral, csak én nem, aztán majd hú de jó lesz az őszi nyaralás, amikor mindenki dolgozik már, sőt már be is csöngettek. Vááá.

tátika


3 Aug 2016

a szomszéd,

gondol egyet és dob egy smst, hogy vigyem el a kutyát járni, de ha nincs rá időm, elég, ha kiengedem a kertbe, a kulcs a szokott helyen. Pont elállt a másfél napos szuper eső, fogtam a két kutyát és húzás ki. Elindultunk a szokásos úton, csak most még átvittem őket egy búzatáblán, alig láttak valamit, a Henry az ilyet különösen nem bírja, aztán át egy kis hídon egy rétre, ahol aztán mint a golyó, ahogy leléptek a hídról, már kergették is egymást. Ez a kutya amúgy roppant villámsebesen szalad, ha meglát egy nyulat, de (szerencsére) hallomásból tudom, hogy nem hagyja őket élve, ö. Így levezetni egy napi munkát, elég jól tud esni.

2 Aug 2016

Earl Grey


szemrebbenés

nélkül ki tudok adni egy rakás pénzt tulipánhagymára, újra itt tartunk, ősz jön. Mikor bedobják a menő katalógust, de aztán szól a kertszerkesztő, akivel vasárnap dolgoztam, hogy jobbat tud, honnét rendeljek, az a tuti. És hát valóban. Jajj nekem. Az ember azt mondta, hogy ha elszámolom fotókellékre a kiadást, akkor rendben. Elég kemény a könyvelőm. De legalább van valaki, aki ezzel tényleg foglalkozik és veszi észre vasárnap este, hogy valaki használta a hitelkártya adatainkat, a számla, amit még mi sem használunk, de valaki fizetett vele egy ibizai hotelben, hárommal kezdődő négyjegyű szám*. Tegnap végre esett, nem csak éppen csak, hanem jó alaposan, paradicsomi állapot.

*a számokról jut eszembe. A hétvégét roppant okos lányokkal töltöttem, az egyikük pl. gazdasági igazgató, csak azért mondom, hogy négyből csak egynek van gondja a számokkal. Megláttam egy (most már ezt is tudom) poncsót, kötött szép darab, egy harminc százalékos fogason lógott. Lányok, azonnal, segítsetek, mennyi ennek a harminc százaléka. Segítségükkel ügyesen kiszámoltam (na jó, ez azért ment volna ám egyedül is, de harmincöt, az nem biztos:), majd felfogtam, hogy ez még így is több annál, mint amit én ruhadarabra kiadnék, jön a hezitálás, de kell ez nekem, de tényleg, viszont ha ők mondják, hogy jól áll tényleg, rám öntötték, ilyenek, na oké, viszem a pénztárhoz. Magán a poncsón már nem  volt százalékos cimke, megkértem a pénztárost, hogy nézze meg, hogy ez valóban leértékelt-e, mire közli velem az normális ár felét. De hát mondom az nem harminc százalék, az ötven! Itt valami hiba van, nézze meg mégegyszer - na ezt már nem mondtam, villámsebességgel fizettem és távoztam.

Zárásul pedig csak egy költői kérdés, mi került többe, a poncsó vagy a tulipánhagymák. Nem kell válaszolni. Gazdasági rovatunkat olvasták.