8 Sep 2016

régen volt

munkahelyi sztori, na akkor. Mert most olyan van, hogy csak. Van nekem is fészbúkom, annak messzendzser részét használom a legtöbbet, van családi csetünk, van barátnős csoport, van minden. Na, és ugye látom ám a fészen, hogy a két hónapja stresszbetegszabin lévő munkatársam kiteszi nagy boldogan újságolva, hogy huhú, benne voltam a rádióban. Nekem se kell ám több, printscreen és már megy tovább. Szerintem a csaj nem vágja, hogy két kollégája is a barátja (több nem), az egyik szerencsés én vagyok, és van azoknak annyi eszük, hogy ezt látják. Vagy neki nincs tényleg. Úgyhogy itt a nagy Angliában, ahol az égvilágon minden fent van interneten, na miért pont ez a műsor ne lenne, fészbúk posztja után kettő perccel már hallgattam is bele. Egyem meg a szívét, a hangja totálisan felismerhető, meg hát persze a nevét is bemondja, majd az utána többször el is hangzik, a legvégén az összes háziállata nevét felsorolja, na így aztán végképp nem tagadhatja le magát, de tulajdonképpen akár a rádiótól is be lehet kérni valamit, hogy milyen számon hívták, hánykor, ja, de nem is otthon volt ám, hanem éppen az autópályán húzodott félre, hogy fel tudja venni a telefont. Azt is elmondta nekik, hogy aznap - ma (amikor ráadásul egyedül nyomtam az igát, mert a másik szabin) - mit fog csinálni, tortát fog sütni valakinek, és végig vihogott és jókedvű volt és a stresszesdepis benyomását még messziről sem keltette. Nem tudom, hogy mit fognak ezzel kezdeni az erre hivatott emberek, de itt a jog aztán mindenkit véd olyan szinten, hogy hú, volt egy munkatársam, elment a pubba cégeslaptoppal délelőtt, fullenglish, mert éhes volt, egy nagy korsó sör mellette, mert gondolom szomjas is volt, felismerhető a céges gép a korsó sör mellett, de neem, nem volt elég a kirúgásához, na mindegy is, szóval itt ebben az országban tényleg mindent lehet ám. A kolléganőnek hétfőn kellene visszajönni, hát kiváncsi leszek, hogy mi lesz a következő magyarázat. És mondom, emellé teljes fizetést kap. Százszázalék. Hülyeangolok. Angolhülyék.

1 comment:

Tamko said...

Nálunk ez pontosan úgy volt, ahogy írod: a csaj évekig (3-4) nemcsak hogy nem dolgozott, de iszonyúan hátráltatott mindenkit. Több feladatunk volt, mintha nem járt volna be szart keverni. A főnökség, a hr, mindenki ígérgetett fűt-fát, és amikor végül elpályázott tőlünk, pár hónappal előtte kapott előléptetést (amely előléptetét az új helyen is érvényben maradt).

De tudod mi a jó ebben? HOgy az ember tudja, hogy akik tényleg ott vannak és dolgoznak, azok legalább lelkiismeretesek. Hiszen végülis be sem kellene járniuk! (kb. szó szerint). ááá, én is annyit tudnék ám mesélni :)

Kíváncsi vagyok a történet végére!